Ha választanom kellene, hogy a számítógépembe invesztáljak vagy elvégeztessek egy régóta halogatott ablakszigetelést, alighanem praktikusabb, ha utóbbi mellett döntök

Szinte el sem tudom képzelni milyen lenne a mai személyiségem ha annak idején nincs rá befolyással a számítástechnika, illetve a különböző – akkor még főleg – játék programok. Épp egy olyan generációs határvonalon születtem, ahol már adott volt az ipar előretörésének „látványa” és bizony nem is tagadhatom, hogy igyekeztem én is kapni belőle bőven. Apám révén ez amúgy is könnyen ment, hiszen ő már a ’80-as évek underground kezdetei óta résztvevője mindennek, így aztán mondhatni én már életem első másodpercétől fogva úgy éltem, hogy minden, ami mára természetes lett, nekem már akkoriban az volt.

Érdekes egyébként, hogy akkoriban mennyivel jobb játékok születettek. Az egy dolog, hogy megfelelő taktika és kellő mennyiségű gondolkodás, agyalás nélkül nem tudtál mondjuk egy programot sem végigtolni, de emellett a készítők által belefektetett munka is ég és föld a mai nagyipari, giccses, látványra törő megoldások mellett. Persze, teljesen megértem, hogy a technika előrehaladtával már rengeteg ember kell, hogy ilyen méretű projektekkel időre végezni lehessen, ráadásul emiatt az előállítási költségek is jelents mértékben megnövekedtek, olyannyira, hogy tényleg nem tudod másképp fenntartani magadat, mint rendszeres megjelenésekkel és a lehető legtöbb extra tartalommal. Ez viszont szinte automatikusan hozza magával azt, hogy kénytelen vagy szakítani a régi játékgyártás művészi gondolkodású elveivel és inkább a „rendes iparos’ attitűdöt próbálod meg magadra erőltetni. Hogy ez mennyire jó vagy sem döntse el mindenki maga. Én például bár mind a mai napig visszasírom azokat a hihetetlen utazásokat, amiket egy-egy jól megírt régi játék adott, néha bizony be kell ismerjem, hogy valóban kellemes érzés csak egyfajta teljes agy elernyesztés céljából leülni valami olyan program elé, ami nem igényel különösebb koncentrációt csak gombok hihetetlen gyors nyomkodását. Az ilyesfajta pillanatok nagyon kikapcsolóak tudnak lenni, még ha a piacot nem is ez a gondolkodási- és felhasználási elv tartja életben nyilván.

Azt mindenestre le kell szögezzük, hogy mára hihetetlen iparággá és piaci tényezővé fejlődött az egykoron csak az „elvont kockák” által kedvel szórakozási ág. Gondoljunk csak bele, hogy ma már mekkora pénzek mozognak körbe akár csak egy adott játékban megszerezhető karakter miatt vagy egy-egy tárgy és pálya is hasonló pénzekért tud gazdát cserélni. Őrület! Igyekeztem az ilyesfajta szokásoktól mindig távol maradni. Sajnos az online játék már egy olyan dolog, ami túl sok időt vesz el az ember életéből. Nem mondom, aki mondjuk meg tud élni abból, hogy ezeket űzi profi szinten (mint  ma már több ismerősöm), az meg is érdemli, bár nem egy klasszikus értelemben vett munka és kívülről talán viccesnek is hat az, hogy valaki egy számítógép előtt ülve és  játszva keresi meg a pénzét, de nézzük csak meg az illetők bankszámláit, hogy ne kelljen tovább abban kételkednünk: ez bizony megéri, ha tetszik ha nem! Igazából tehát ez az egyik nagy kérdés szerintem. Hogy meddig lehet az ipar ilyesfajjta terjeszkedését tovább vinni, hiszen ne felejtsük el, hogy lassan már tényleg elképsztő módon fog egy teljesen természetes életmóddá válni a gép előtt való játékkal megkeresett pénz.

ÉN mondjuk mint már mondtam szeretném ha ettől távol tudnék maradni, persze nem is nagyon hívnak sehová, úgyhogy a veszély nem is fenyeget. A legtöbben azt szokták ezzel kapcsolatosan elfelejteni, hogy bizony igen sok időt és pénzt őröl fel az, amíg eljutsz arra a szintre, hogy a dolognak legyen is értelme. Én például biztos, hogy nem tudnék ennyi pénzt beleölni egy játékba ha tudom, hogy mondjuk adott esetben szükségem van egy ablakszigetelésre és azt kellene inkább kifizessem, csak hogy egy légből kapott példát gyorsan kiragadjak. A lényeg tehát szerintem itt is az mint minden egyéb esetben, ami az emberiség technikai és technológiai fejlődése során felmerült. Hiába is próbálnánk úgymond szembemenni az árral, az már erősebb annál, hogy ne sodorjon el. Tetszik vagy sem mostanra mindez akkora iparággá és életformává nőtte ki magát, hogy megállítani senki nem tudja, bármennyire is azt gondolja, hogy ez már kicsit sok. Hagyni kell, hogy a dolgok folyjanak a maguk medrében, hiszen ha mindenki békén hagyja a másikat és igyekszik egy kicsit a saját dolgával törődni, akkor szerintem nagyon sokban megkönnyítjük egymás dolgát és életét. Szóval bár eddig sem éltem az életemet gamerként és eztán sem fogom, megértem, hogy van, akinek ez nem csak egy kikapcsolódás vagy menekülés a mindennapokból, hanem konkrét munka és életvitel. Aki pedig megtalálja a módját, hogy hasznot húzzon a folyton változó világ valamelyik új szegmense alapján az meg is érdemli, amit ezzel kiharcol magának.