Programozás helyett

Még anno az egyetemen volt egy szobatársam. Igazából kettő is volt, de csak az egyikkel voltunk olyan viszonyban, hogy segítettük egymást tanulás terén is. Ha nem tudtam valamit, ő azt egész biztosan tudta, amihez pedig ő nem értett, ahhoz nekem voltak bővebb ismereteim. Így sikerült átvészelnünk az összes vizsgát. Na persze voltak kritikus tantárgyak. Ilyen volt például a programozási alapismeretek. Én már a középiskolában tanultam (pusztán önszorgalomból), így könnyebben is ment az elején, de a szobatársam egyáltalán nem tudta befogadni. Sok órát töltöttünk azzal, hogy magyaráztam neki a különböző programozási nyelvek sajátosságait, illetve magukat a programozási szabályokat, algoritmusokat. Képtelen volt megérteni. Pedig azt mondják, hogy aki a XXI. században nő fel, annak a kisujjában van. Oké, lehet nem épp a programozásra értették, hanem magára a számítógép használatra. De nem adtam fel, mindenképp el akartam érni, hogy legalább kettessel átmenjen a vizsgán. Ebben nem mindig volt partner.

Többször megesett, hogy miután elmagyaráztam neki az anyagot, adtam neki pár feladatot, hogy csinálja meg, mire visszaérek. Aztán elintéztem a kis dolgaimat, és mire visszaértem, azt láttam, hogy motorversenyeket néz az interneten. Gondoltam biztos befejezte a feladatokat… hát nem. Azt mondta, elkezdte, de nem értette, így abbahagyta. Kérdeztem: „Így hogyan lesz meg a vizsga?”, mire ő: „Meglesz!”, majd folytatta a videó nézést. Megrántottam a vállam, és leültem nézni én is. Nem izgulta túl a dolgot, így én se tettem.

Miközben néztem a motorosokat, ahogy ugráltak egymás után a földkupacokon, és egymást előzték a nagy fordítófalakon, eszembe jutott, hogy ez igen veszélyes sport. Az egyik magasabb fordulásnál majdnem leborult oldalra a motoros, de a lábát kitéve sikerült megtartania magát. Elég nagy súly nehezedett rá, csoda, hogy nem tört el. Illetve nem csoda, hanem a megfelelő motoros csizmának köszönhetően maradt épségben .

A felszerelés nagyon fontos ennél a sportnál. Nélküle 2 métert nem lenne szabad tenni egy nehéz terepen. A csizma különösen fontos. Mind a verseny, mind a túramotorozásban elengedhetetlen. Gyakran fordulnak elő olyan esetek, mikor a láb lerakásával kell megtartania magát a motorosnak, így azt megfelelően kell védeni, különben a saját és a motor súlya alatt könnyedén eltörhet. Általában bőrből készülnek, legalábbis a túracsizmák, ugyanis ez teszi strapabíróvá a terep ellen. Fontos, hogy esőálló legyen. Egy teljesen beázott cipőben amúgy is kényelmetlen bármit is csinálni. A bokát és a sípcsontot beépített protektorok védik. Ezekkel kerülhető el a komolyabb sérülés, mondjuk a bokatörés.

Emlékszem, mikor 15 évesen meg akartam csinálni a kismotor jogosítványt, a vizsga napján derült ki, hogy mindenképp magas szárú cipőben kell lenni, anélkül nem engednek vizsgázni (mondjuk egészen addig engedtek motorozni tornacipőben, persze hogy az utolsó pillanatban jut eszükbe ez az apró kis információ). Hát gyorsan hazaszaladtam, és mivel nem találtam sehol sem a bakancsom, így a motoros csizmámat voltam kénytelen felvenni, ami majdnem a térdemig ért (cross motorozáshoz használtam). És habár a vizsgabiztos furán nézett, hogy minek egy ilyen robogóra, biztosítottam, ebben teljes mértékben védve van a lábam.